Ünnepek után...

Hamar elteltek az ünnepek. Talán túlságosan is hamar.
Szinte elrepültek a napok.
Jó volt, hogy nem kellett korán kelni, hogy este sokáig fent maradhattunk.
Örültem, hogy sikerült minden rendelést időben elkészíteni és postára adni. Közel 1000 db csillagot, szívet, cukorpálcát, szaloncukrot, fenyőfát és egyéb apróságot készítettem nektek. Kicsit hiányzik is a pörgés, ami ezzel járt, de idén is lesz karácsony.
Az ünnepek előtti heteket szeretem a legjobban, amikor az ember még csak várakozik.
Amikor kitaláljuk milyen sütiket sütünk majd, mi legyen az ünnepi ebéd.
Amikor feldíszítjük a lakást.
A lányom karácsony előtt 2 nappal (még épp időben) fogott egy papírt, hogy összeírja kinek mit hozzon a Jézuska.
23.-án este pedig a 6 évesünk egy kedves kérdést tett fel lefekvés előtt:
  -Anya, akkor holnap szentreggel lesz? Mert ha van szenteste, akkor szentreggel is van.
Imádom, amikor ilyeneket mondanak.
Aznap vettük meg a fenyőt is.
A legelsőt, amit megláttunk.
Eddig mindig nordmann fenyőnk volt, de most a luc mellett döntöttünk.
Egy kisebbet szerettünk volna, mert nincs túl sok hely a számára, de ugye ami kint kicsinek tűnik, az bent valójában hatalmas. Így lett ismét plafonig érő karácsonyfánk.
 Amellett, hogy csak fele annyiba került, a másik nagy előnye, hogy az egész lakás fenyőillatban úszott.
Olyan illat volt, mint régen otthon.
Feldíszítettük és vártuk a szentestét.
Szinte csak saját készítésű díszek voltak rajta, amiket az elmúlt években készítettem.
Elmaradtak a gömbök, gyöngyök, girlandok..

A kisfiam jóvoltából  került a fa alá egy pohár tej és süti is, ha netán mégiscsak a Mikulás járna felénk. És valószínű, hogy járt nálunk, mert a sütinek és a tejnek is lába kélt.

Sajnos a fenyő nagyon hullatni kezdte a tűleveleit, ezért tegnap már neki álltam lebontani.
A könnyebb szállíthatóság érdekében minden évben összevágjuk a fát, hogy ne kelljen a fél házat kitakarítani utána. Fogtam a dekopírfűrészt és az első ágak levágása után előbukkant egy madárfészek.

Egy vödörnyi tűlevelet söpörtem össze a végén, amiből új fenyőfa született.

Most már csak egy kis hó kellene ebben a nagy hidegben.